Harmadik Fejezet

Sziasztok! 
Itt is lenne a harmadik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket!
Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon jól estek!
Jó olvasást mindenkinek!
Ölel titeket: Csenge K.

Harmadik Fejezet - Első nap

- Hé! Hé Lil! Kelj fel!
Nincs is jobb érzés, mint arra ébredni, ahogyan Loren párnát dob a fejemre és az ágyon ugrál.
- Loren nyomd el magad!- morgom, majd a fejemre húzom a párnámat.
- Lilly! Mark nemrég szólt, hogy elkelne egy kis segítség most is a főbejáratnál- mondja, mire kibújok a párna alól.
- Tessék?
- Kicsit sokan vannak, és hát, ömm, szóval azt mondta kellene még pár ember aki tud segíteni- mondja, majd megvakarja a tarkóját.
- Oké, figyelj. Indulj el, tíz percen belül én is ott leszek- ülök fel, majd megdörzsölöm szemeimet.
- Umm, oké. Akkor majd gyere- Loren felkapja a telefonját (és a kulcsát, a tegnapiból tanulva) majd int és sietősen kilép a lakókocsiból.
Annak tudatában, hogy talán már így is késésben vagyok kivételesen nem a zuhanyzó felé veszem az irányt, hanem megtámadom a bőröndömet és az első nadrág felső kombinációt aggatom magamra, ami a kezembe kerül.
Én is felkapom a telefonomat és a kulcsomat, majd bezárom a lakókocsit és a főbejárat felé indulok. A lassú sétából gyorsan átváltok futásba, aminek köszönhetően kifulladva érek oda a többi szervezőhöz.
- Gyors voltál- lép mellém Loren.
- Hát- mondom, majd próbálom egyenletesen venni a levegőt.- Szóval, hol kell a segítség?
- Gyere- karon ragad, majd magával húz a kordonok felé.
A lámpákra felszeret hangosítókból üvölt a zene, a fesztiválozók pedig ma is igen sokan vannak. Alighanem többen, mint tegnap.
Vannak akik hatalmas táskákkal érkeznek (amiket egytől egyig át kell néznünk) vannak akik egy telefonnal, töltővel és pénztárcával a kezünkben érkeznek (általában a többség mögött érkezik a felmentősereg, akinél a sátor van és a többi cucc) de akadnak olyanok is akik a sörük utolsó kortyát még azelőtt lehúzzák, hogy belépnének a fesztivál területére. (Zárójeles megjegyzés: őket általában pár órával később egy bokorban szokták megtalálni, vagy ájultan, vagy horkolva)
- Ömm, ezt jobb, ha nem viszi be!- kapja ki Loren az egyik belépő kezéből a bontatlan vörösbort.
- Hé!
- Sajnálom- von vállat, majd a férfi kicsűri a kezéből az üveget, megbontja majd leül a fűre és addig fel sem áll, míg egymaga le nem húzza az egész bort. (Ami azért valljuk be, elég eszelős)
- Nem fogom elpazarolni!- mondja büszkén, Loren pedig csalódottan megrázza a fejét, majd felteszi a karszalagot a férfi kezére.
- Hihetetlen- mondja.- Hogy milyen emberek vannak!
- Tragédia- nógatom én is a fejem, majd rápillantok és elnevetem magam- Bocsi, de ez, hát ez remek volt!
- Ne röhögj ki te is Lilly!
- Mondtam, hogy sajnálom!
- Mi ez a nagy jókedv?- lép mellénk egy -számomra- ismeretlen velünk egykorú fiú.
- Á, szia! Nem tudtam, hogy te is itt vagy- mosolyog Loren, mire én kérdőn pillantok rá.- Ömm, ő itt Noel. Tegnap ismertem meg a koncerten.
- Lilly Walsh- mosolygok rá Noelre, majd kezet rázunk.
- Lilly Maisie!
Megpördülök, majd a távolban Justint pillantom meg.
- Szia! Hát te mit keresel itt?
- Jöttem besegíteni, mert ahogy nézem nem boldogultok.
- Jó észrevétel- bólintok egyetértően.
- Szóval Lilly Maisie hova megyünk ma kajálni?
- Ömm, igazából még nem gondolkodtam rajta- vonom meg a vállam.
- Végzetes hiba. Akkor én választok.
- Csak ne vigyél csődbe.
- Itt ha akarnálak, se tudnálak- mondja, majd elröhögi magát.
- Jól van, jól van. Akkor ömm, majd még beszélünk- mondom.
- Oké- bólint, majd Noel és Justin elmennek.
- Lemaradtam valamiről?- pillantok kérdőn Lorenre.
- Hm? Nem! Dehogy!
- Loren!
- Ahj, hát szóval.. érted.
- Oké oké, ha nem akarsz róla beszélni, akkor nem kell- vállat rántok, majd visszafordulok a lányhoz, aki már egy ideje arra vár, hogy beengedjem.- Bocsi- makogok, majd ráteszem a karszalagot.

- Hé tényleg köszönjük a segítséget, de innentől már boldogulunk- lép mellénk Mark.
- Ó, semmiség- legyintek.
- Még egyszer köszi- mosolyog.- Szép délutánt!
-Este még úgyis jövünk- mondom.- Szóval, mik a terveid délutánra?
- Lehet, hogy beülünk valahova Noellel- mondja Loren.- És te mit fogsz csinálni?
- Ömm, csak elmegyek ebédelni- vonok vállat.
- Justinnal?
- Justinnal- bólintok.
- Érezd jól magad- mondja.
- Te is. Aztán semmi koktél nélkülem!- mondom nevetve.
- Jól van- neveti el magát Lor is, majd megölel.- Majd este.
- Szia!
- Lilly Maisie!- int Justin.
- Justin Bieber! Szóval, hova megyünk?
- Ehetnénk egy pizzát.
- Oké, benne vagyok- bólintok.

Az ebéd közben megtudtam, hogy Justin Bieber igazából elég rendes (jó nem mintha eddig nem lett volna az) és, hogy elég komoly tervei vannak a jövőre nézve.

- Még mindig nem mesélted el, hogy miért vagy itt.
- Igaz- bólint egyetértően.- Ez igazán egyszerű. Van egy listám.
- Tényleg? Nekem is van egy listám.
- Bakancslista?- kérdi.
- Hm? Nem öö, tudod mit felejtsd el, elég hülyeség az egész..
- Most már nincs visszaút Lilly Maisie. Ki vele!
- Ömm, még tizenöt évesen kezdtem el írni. Elég filozofikus. Vagyis szerintem. De itt van, tessék- mondom félénken, majd kiveszem a zsebemből a már összegyűrődött papírfecnit.
- Hm, igen ez valóban elég mély gondolatokat szánt- bólogat Justin.- Ehhez képest az én bakancslistám semmi- von vállat.
- Kérem- nyújtom a karom, mire a kezembe nyomja a bakancslistáját.
- És, megvannak már a válaszok?- kérdi Justin.
- Nincsenek. Igazából, csak a kérdéseket írom fel, de sosem nézek utána a válasznak- mondom unottan.
- Mhm, akkor itt az ideje, hogy ezen változtassunk!
- Nem, nem kell szerintem ez teljesen felesle- kezdek bele, de Justin leint.
- Érdekelnek a válaszok vagy nem?
- Igen, de
- Akkor nincs semmilyen de!
- Ha te mondod- vonok vállat.- Fizetnénk!- intek a pincérnek, mire ő bólint.
Szóval összességében Justin Bieber egy bakancslista miatt van itt, és azt is elmondta, hogy a szomszédjaik azt a segélyszervezetet vezetik, ahova én is jelentkeztem. Ezen kívül ebéd közben kiderült az is, hogy mielőtt elköltöztek volna egy városban laktunk (amiről nekem fogalmam sem volt, pedig nem egy nagy városról van szó) csak a nagyszüleihez költöztek, ugyanis a nagymamája súlyosan megbetegedett (és mint kiderült sajnos szegény el is hunyt).
Justin visszakísért a lakókocsihoz, majd szomorúan közöltem vele, hogy ma nem fogunk találkozni az esti koncerten, ugyanis dolgoznom kell (pedig kíváncsi lettem volna a Bastille előadására). Loren fél órával a munkaidő kezdete előtt érkezett vissza a lakókocsiba (hála isten nem részegen..) majd el is indultunk a főbejárathoz.
- Szóval, milyen volt Noellel?
- Jó! Holnap elmegyünk vacsorázni!
- Ó, hát akkor azt hiszem egyedül megyek az Imagine Dragons koncertre- mondom.
- Teljesen elfelejtettem! Figyelj lemondom!
- Dehogy! Nem! Szó se lehet róla!- rázom meg a fejem.- Majd esetleg, ömm. Elmegyek Justinnal.
- Oksi! Remélem nem haragszol.
- Loren, ha haragudnék, hidd el tudatnám veled.
- Igyekezzetek, hamarosan kezdődik a koncert- lép mellénk Mark.
- Igyekszünk- mondja Loren, majd Mark bólintva a következő szervezőpároshoz lép.- Hé! Hahó! Lil csörög a telefonod!
- Nem is! Ó, tényleg- nevetem el magam.
- Ki az?
- Justin, de nem emlékszem, hogy beírtam volna a számát- mondom furcsállva.- Biztos ebéd közben írta be..
- Vedd fel!
- De miért akar FaceTimeozni? Mondtam neki, hogy dolgozom.
- Az istenit vedd fel!- sürget Loren.
- Jól van- mondom.
- Lilly Maisie!
- Justin Bieber, mondtam, hogy dolgozom.
- Az nem jelenti azt, hogy én nem közvetíthetem neked a koncertet- vigyorog bele a kamerába.- Mindjárt kezdődik!
- Szia!- integet mögöttem Loren.
- Hali!- int vissza Justin, majd megjelenik mellette Noel.- Szóval mit gondolsz Lilly Maisie?
- Azt, hogy ez után jövök neked eggyel- nevetem el magam.
- Nekem megfelel holnap egy ebéd és egy közös Imagine Dragons koncert.
- Benne vagyok.
- Két perc és kezdődik!- fordítja Justin a kamerát a színpad melletti hatalmas kijelző felé.

Justin az egész koncertet közvetítette nekünk, volt, hogy Noel ugrált a kamera előtt, volt, hogy Justin, de volt, hogy mindketten és előfordult olyan is, hogy pár ismeretlen fickó intett bele a kamerába. Én és Loren még a főbejáratnál is végigtomboltuk a koncertet, és visszatekintve igazán örülök, hogy Justin elvette a telefonom és beírta a számát.

Második Fejezet

Sziasztok!
Megérkezett a Második Fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket!
Köszönöm szépen a sok megtekintést, illetve a kommenteket, nagyon hálás vagyok!
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!
Ölel Titeket: Csenge K.

Második Fejezet - Nulladik nap

 Az első este igazán furcsán alakult. Elsétáltam a sörös lányhoz, aki már rég bevonult a lakókocsijába, így szerencsére eseménytelenül visszaszereztem a kulcsot. 
Reggel Loren kakashangú ébresztője kelt minket, ami igazán váratlanul ért.
- Ezt nem gondoltad komolyan remélem- mondom kómásan, mire Loren felül az ágyán és kérdőn rám pillant.
- Hm?
- Az ébresztő- mutatok a telefonjára, amiből még mindig szól a monoton kukorékolás.
- Ó, észre sem vettem!- mondja, majd elneveti magát. Veszek egy mély levegőt, felkapom a törölközőm és elindulok a zuhanyzók felé.

- Hé! Meg se vársz?- kiált utánam Loren.

- Ömm, de, persze! Siess.

- Oki!- mondja, majd pár pillanat múlva már mellettem sétál.
A zuhanyzók még nem volt akkora sor, azonban mikor a lakókocsink felé sétáltunk, már hosszú kanyargó sor állt a zuhanyzókért.
- Na, és mi lesz a mai program?- kérdi Loren.
- Hát, először is elmegyünk megbeszélésre- pillantok a papírra, amin a beosztásunk van.- Aztán ott elidőzünk egy kicsit, elmegyünk ebédelni, és utána lecseréljük a többieket a regisztrációs kapunál.
- De az esti nagyszínpados koncerten ott leszünk, ugye?
- Ha minden igaz, akkor igen- bólintok.
- Jajj annyira várom már a The Neighbourhood koncertet!- mondja, szemei pedig csak úgy csillognak.
- Ja, én is- bólintok, ő pedig furcsállva rám néz.
- Ugye hallgatsz The Neighbourhood-ot?
- Ömm, nem?
- Letagadlak!
- Miért ez annyira gáz?- kérdem, mire ő figyelem kívül hagyja kérdésem.
- Siessünk, mert el fogunk késni- mondja, majd karon ragad és a szervezői sátorhoz indulunk.
A sárga tetejű sátor már szinte tömve volt, mikor odaértünk, bár furcsa módon nem láttam a sörös lányt és a bandáját.
- Szerinted kidobták őket?
- Elég valószínű- biccent Loren, majd leülünk két szabad helyre.
Az eligazítás két hosszú órán keresztül zajlott, ami idő alatt mindent megtudtunk a fesztiválról (még teljesen felesleges információkat is) és megkaptuk az egész heti beosztásunkat. Lorennel igazán szerencsésnek tudhatjuk magunkat, ugyanis ha jól néztük, akkor egy nap kivételével minden nap el tudunk menni az esti nagyszínpados koncertre. (Ha nem tudnám, hogy gép sorsolta a beosztást, egyből anyára gondolnék, hiszen képes elintézni nekem az ilyesmi, csak az a baj, hogy nekem ritkán van rá szükségem..) A legtöbbször a főbejáratnál leszünk Lorennel, de lesz, hogy fel kell takarítanunk a színpadok előtti koszt (amire már előre felkészítettek minket, hogy készüljünk a legrosszabbakra) vagy éppen egy kisebb büfében kell majd álldogálnunk. Szóval összességében szerintem nagyon jól jártunk a beosztással és tényleg szerencsések vagyunk, ugyanis nem mindenki távozott olyan boldogan a sátorból, mint mi.
- Na, és most mit csináljunk?- kérdi Loren, mikor végre visszaértünk a lakókocsihoz.
- Hát, szerintem én ledőlök egy kicsit és akkor utána elmehetnénk együtt kajálni- ajánlom fel.

- A-a, én azt hiszem elmegyek most, kilyukad a gyomrom- mondja elgondolkodva, majd hatalmasat korran a hasa.

- Menj csak- mosolygok, ő pedig felkapja a pénztárcáját és a telefonját, majd elindulok enni.

Kihasználom az időt, először tornázom, majd felhívom anyáékat.

- Lilly!

- Sajnálom, hogy este nem tudtalak hívni titeket. 

- Semmi baj. Minden rendben?

- Persze- bólintok, bár úgysem látják.

- Milyen a környék?

- Nos, még kifejezetten csendes. De egész jó a hely. 

- És milyen helyen vagytok elszállásolva?

- Egész jó. Egy kisebb lakókocsiban vagyunk ketten. 

- Hála isten, nem vagy egyedül- mondja anya megkönnyebbülve.- Gyógyszerek, tornázol?

- Igen- mondom.- Loren nem rég ment el ebédelni, vagyis a lakótársam. Nekem is lassan mennem kell- az órámra pillantok.

- Persze, menj csak nyugodtan. Vigyázz magadra!

- Én mindig. Ha lesz rá lehetőségem felhívlak titeket! 

- Oké, ömm akkor szia! Érezd jól magad! Szeretünk!

- Én is titeket- mondom, majd mikor hallom, hogy anya már apával konzultál, kinyomom a telefont. Hajamat összefogom, majd felkapom a kulcsot és a pénztárcámat, majd én is elindulok ebédelni. Félúton Lorennel is összetalálkozok, odadobom neki a kulcsot, hálásan rám mosolyog, majd tovább haladok.
A minden büfénél különféle zene szól, ami kicsit tébolyító, de végül csakis egy zenére figyeltem, ami ott szólt, ahol rendelni készültem. A büfé rádiójából épp a The Black Keys- Lonely Boy című száma szól, és végre én kerültem sorra, úgyhogy rámosolyogtam a büfés férfire.
- Mit szeretnél?- pillant rám a férfi kedvesen.
- Á, imádom ezt a számot- dől a falnak egy fiú, majd a büfésre néz.- Egy hamburger lesz.
- Hé!
- Meghívlak- mondja.- Szóval, mit kérsz?- vonja fel az egyik szemöldökét.
- Ömm, várjunk, nem is ismerlek!
- A helyedben örülnék az ingyen ebédnek- vigyorog a büfés felé, majd rám mosolyog.- Nos?
- Öm, hát, izé, akkor egy gyros jó lesz.
Pár perccel el is készül a rendelés, a fiú fizet, majd felém fordul.
- Justin Bieber vagyok- mondja, majd rám mosolyog.- Nem akarok rámenősnek tűnni, isten ments, de késztetést éreztem rá, hogy meghívjalak valamire.
- És mit vársz cserébe?- pillantok rá kérdőn.
- A neved és a telefonszámod nekem megfelel- mosolyog, majd előkapja a zsebéből a telefonját, én pedig elnevetem magam.
- Lilly Maisie Walsh vagyok- mondom.- Egyenlőre érd be ennyivel, Justin Bieber- mondom, majd sarkon fordulok és elindulok a lakókocsi felé.- Köszönöm az ebédet- kiáltok vissza, Justin pedig mosolyogva bólint.
- Találkozunk még Lilly Maisie- kiáltja és pedig elmosolyodom.
Pár perccel később vissza is érek a házba, ahol Loren horkolására leszek figyelmes.
- Ébresztő!- kiáltom el magam, mire Ren legördül az ágyról és hatalmas robajjal landol a földön.
- Mégis mi a fene bajod van?
- El fogunk késni- mondom nyugodt hangon.
- Ahj- mérgelődik, majd feltápászkodik a földről és a tükör elé sétál, majd megigazítja elaludt haját és elindulunk a főbejárathoz.
- Jó, hogy jöttök lányok- köszönt minket Mark, majd a kezünkbe nyom egy-egy "Szervező" feliratú pólót, amit csak felhúzunk az eredeti fölé, majd a helyünkre sétálunk. A délután folyamán a tömeg csak nő és nő, a hangulat pedig egyre jobb, ami valószínűleg a fellépőknek köszönhető, na meg a világításnak ami a kora esti órákban kapcsolt be.
- Egész jó, mi?- kérdi Loren, mire én csak bólintok.
- Mintha most teljesen más arcot öltene, mint reggel.
- Mindennek megvan a varázsa- mondja, majd egy újabb karszalagot tesz fel egy fesztiválozóra.- Mikor is végzünk?- pillant türelmetlenül az órájára.
- Talán fél óra- mondom.
Végül kiderül, hogy nincs igazam, ugyanis a váltás csak egy óra múlva érkezik meg, amit Loren igen dühösen fogad.
- Le fogom késni a koncertet!- dühöng, majd a lakókocsihoz rohan.
Vele szemben én nem siettem el a dolgot, mikor a kocsihoz értem Loren az ajtónak dőlve várt engem.
- Jobb lenne, ha legközelebb vinnél magaddal kulcsot is- mondom, majd kinyitom az ajtót Ren, pedig amilyen gyorsan tud átöltözik. Egy The Neighbourhood feliratú pólót vesz fel, én pedig egy piros felső mellett döntök és a fehér tornacipőmet veszem fel hozzá. (Ami így visszagondolva nem a legjobb döntés volt...)
- Gyere! Gyere!- kiáltja Loren, aki sebes léptekkel igyekszik a nagyszínpad felé.
- Megyek!
Öt perc alatt elértünk a színpadhoz, ahol már elég nagy tömeg várta a hamarosan érkező bandát.
Loren egész koncertet csillogó szemekkel nézi végé, ugrál, sikoltozik, de van, hogy engem oktat ki az éppen akkor játszott számról. (Mikor adták ki, melyik albumon van rajt, miért szereti és egyebek)
- Á, most jön a kedvencem! Ez biztosan neked is tetszeni fog!- mondja izgatottan, és akkor felcsendül a számomra is ismerős Sweater Weather, én pedig a tömegben megpillantom Justint, amint meglepetten felém indul.
- Így a koncert végére csak összetalálkozunk- mondja, majd a kezembe nyom egy kólásüveget.
- Elvégre megígérted, hogy találkozunk még.
- Ó, igaz is. Szereted őket?- pillant a színpadra.
- Hát, igazából ez az egyetlen dal, amit ismerek tőlük- válaszolom, mire Justin kérdőn pillant felém.
- Tehát amiért itt vagy az nem más mint ez az egy dal?
- Nem! Nem, dehogy- elnevetem magam.- A lakótársamat kísértem el- mondom, majd körbepillantok.- Ömm, biztos az első sorban ugrál- vonok vállat.
- Akkor inkább azt kérdezem, hogy tetszett a koncert?
- Egész jó volt. De én jobban várom az utolsó napot és a harmadikat.
- Coldplay és Imagine Dragons?- kérdi, mire én bólintok.- Be kell vallanom egész jó ízlésed van Lilly Maisie.
- Hát nem remek? Istenem annyira fantasztikusak!- terem előttem Loren, majd a színpad felé mutat, ahol konfettik tömkelege hullik a fesztiválozókra.- Gyere velem Lilly!- mondja, majd karon ragad, aminek következtében a kólám fele a ruhámon és Justin cipőjén landol, de ő nem foglalkozik vele.
- Kíváncsi lennek rá, hogy te miért vagy itt- intézem Justinnak a szavaimat.
- Hát, akkor muszáj holnap is együtt ebédelnünk- tárja szét két karját, majd elmosolyodik.
- Oké, a holnapit én állom!- kiabálom, Loren pedig eközben behúz a tömegbe és Justin eltűnik a szemem elől.

Első Fejezet

Első Fejezet - Mínusz első nap

- Biztosan elraktál mindent? Mi van, ha valamit itthon hagysz?
- Öhm, szerintem ez nem fog előfordulni- nézek végig a táskahalmon, amit mind vinnem kell magammal.
- Nagyon vigyázz magadra! És ne felejtsd
- Tudom, tudom. A torna- vágok anya szavába.
- Lilly ez nagyon fontos!
- Tisztában vagyok vele- forgatom meg a szemeimet.
Az egész fesztivált megelőző hét nagyon sűrűn telt. Folyamatos konzultációk a dokival és kisebb nagyobb párharcok, amik természetesen anya és apa között folytak. Mehetek, nem mehetek, mert, jó talán még is elengedhetjük, de mi van, ha, oké talán elmehet, pár feltétellel. Ez a kisebb eszmecsere zajlott le minden nap vacsora közben. Ahol én is ott voltam, mégis úgy beszéltek rólam, minta ott sem lennék. Visszatérve az előkészületekre, minden nap reggel kilenc órakor a kórházban ültem és vártam, hogy bemehessek a szokásos fizioterápiára. Persze tudom, hogy ez a legkevesebb amit én tehetek azért, hogy egy hétre elmehessek a fesztiválra. Igazából amikor erre az egy hétre gondolok, tudom, hogy életem legjobb hete lesz és csak remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Persze azért a nap egyes részeiben foglalkoznom kell a szervezéssel és a pakolással, de ez a legkevesebb, hisz ingyen bemehetek a koncertekre.
- Lilly Maisie Walsh! Figyelsz egyáltalán?
- Hm?- fordulok anya felé, aki dühös pillantásokat vet rám.
- Azt kérdeztem elraktad a tartalék telefontöltőket? És az igazolványokat? Esőkabát? Gyógyszer? Cipő?
- Anya, elég! Mindent elraktam!
- Hát rendben- sóhajt, felkapja a táskámat és az egyik bőröndömet, majd a kocsihoz viszi őket. Én is követem, a legkönnyebb táskákat viszem, bedobom őket a csomagtartóba.
- Vigyázz magadra!- mondja anya, majd szorosan megölel.
- Rendben- mondom alig hallhatóan, majd egy puszit nyom a homlokomra és beszállok apa mellé a kocsiba.
Pár perccel később elindulunk, a kocsiból integetek anyának, egészen addig amíg ki nem kanyarodunk az utcánkból.
- Szóval- halkítja le apa a rádiót, mikor meglátja a hatalmas plakátot, amin a fesztiválra érkezőknek szánt üdvözlőszöveg díszeleg.- Ideje, hogy beszélgessünk.
- Erre semmi szükség- rázom hevesen a fejem.- Tizenhét éves vagyok!
- És lány. És fesztiválozni mész.
- Dolgozni- javítom ki.
- És nem utolsó sorban komoly betegséged van- teszi fel a pontot az i-re.- Úgy hiszem van pár dolog, amitől óva kell intselek.
- Ahogy gondolod- vonok vállat.
- Nincs semmilyen drog! Nincs pia! Mindig nálad van a telefonod!
- Igenis értettem!- bólintok.
- Épségben akarlak hazahozni- mondja, majd leparkol és kiszáll a kocsiból.
A regisztrációs kapuig segít elcipelni a táskáimat, majd megölel és a kocsi felé indul.
- Érezd jól magad és vigyázz magadra!
- Oké- motyogom, majd a regisztrációs kapuhoz igyekszem.

Kemény fél óra álldogálás után végre bekerültem a fesztivál területére, majd elfoglaltam a szállásomat. Vagyis.. a lakókocsit, amit egy emberrel fogok megosztani.
- Sajnálom, hogy késtem!- lép be egy barna hajú lány a lakókocsiba, vagy inkább betör.
- Nem, öö, nem késtél el sehonnan- mondom furcsán.
- Tényleg? Ó, micsoda megkönnyebbülés! Kint a regisztrációnál úgy pillantottak rám, mintha meg akarnának ölni.
- Egész nap abban a meleg sátorban ülnek. Szerintem már elegük van az egész fesztiválból. Pedig még el sem kezdődött- mondom nevetve.
- Ó, egyébként Loren Murphy vagyok- mosolyog.
- Tudom, ki van írva az ajtóra- mondom, mire az ajtóhoz rohan és ellenőrzi valóban ki van-e írva a neve.
- Jé! Hát hogy lehet, hogy nem láttam?
- Hm, azt hiszem már tudom miért voltak dühösek a szervezők- motyogom halkan, amit szerencsére Loren meg sem hall.
- Te Lil, hány óra van?
- Lilly. És fél nyolc.
- Nekem Lil leszel- jelenti ki, majd ismét az ajtóhoz lép.- Gyere!- int, majd kitárja az ajtót.
- Mégis hova?
- Hát ki! Nem gondoltad, hogy itt fogunk ülni egész éjjel a lakókocsiban?- vonja fel szemöldökét, majd csettint és szó szerint kirángat a kocsiból.
- És mégis mit akarsz csinálni?- tárom szét karjaim.
- Ismerkedni! Gyerünk már Lil!Holnap itt a nulladik nap!
- Hurrá!
Próbálok lelkesedni, de rá kell jönnöm, hogy én korántsem vagyok olyan, mint Loren. Sosem voltam még fesztiválon, sőt mindennapjaimban szinte sosem hagytam el a házat. Talán csak a közeli boltig mentem el kéthetente egyszer. Szóval nem mondanám, hogy az a fajta lány vagyok, aki imád kimozdulni otthonról, aki minden nyarát fesztiválokon tölti és hatalmas bulikat szervez. Sajnálom, de én pontosan az a típusú lány vagyok, akiről szinte minden könyv szól. A magányos farkas, aki egész nap otthon gubbaszt depresszióba esve, könyveket olvas és néha filmeket néz. Váltig állítom, hogy átlagos vagyok. Nincs olyan ember meg tudja ezt cáfolni. Még Loren Murphy sem. Senki.

- Hé Walsh! Te jössz!- löki meg vállam Loren. A tűzre bámulok, majd körbepillantok a társaságon. Mindenki mosolyogva néz rám és várja, hogy végre megszólaljak.
- Öö, nos. Lilly Walsh vagyok. Ömm, nem is tudom mit mondjak. Hát, szeretek olvasni. Zenét hallgatni.Igazából nincs bennem semmi érdekes- rázom meg a fejem.- Jobb, ha haladunk.
- Miért jöttél?- kérdi a velem szemben ülő lány, majd belekortyol a sörébe és a kezével letörli a száját.
- Tessék? Ömm, azért, mert szerintem ez elég jó buli- erőltetek a fejemre egy idióta mosolyt.
- Aha. Elég jó- mondja mogorván.
- És te miért jöttél?- kérdezek vissza kedvesen.
- Én? Ó, a pia miatt! Na meg az ingyen jegy miatt!- mondja, majd feltartja sörösüvegét és lehúzza az üveg maradék tartalmát.
- Hm, jó indok- mosolygok.
- Valóban- mondja mogorván.
Loren oldalba bökött, majd felállt a tűztől.
- Sajnálom lányok, most mennünk kell- ásít egy nagyot, majd nyújtózik egyet.
- Milyen kár- mondja unottan a sörös lány.
- Hát, majd holnap- int Loren, majd mind a ketten sebes léptekkel visszaindulunk a lakókocsihoz.
- Azt hiszem rossz társaságot fogtunk ki így kezdésnek- állapítja meg Loren.
- Úgy gondolod?- vonom fel mérgesen a szemöldököm.
- Én sem ismertem őket!- emeli fel védekezésképpen kezeit.
- Ah, mindegy- legyintek.- Hol a kulcs?- kérdem.
Loren a zsebeiben turkál, leveszi a cipőjét, átkutatja a haját (????) és végül a melltartóját.
- A fenébe! Otthagytam a tábortűznél!- csap a homlokára.
- Az isten szerelmére!- csattanok fel, majd dühösen visszaindulok a tűzhöz.
- Mit csinálsz?- kiált utánam.
- Megkeresem a kulcsot!- válaszolok mogorván, majd hátra sem pillantva a sörös lány sátrához megyek.

Sziasztok! Itt az első fejezet, remélem elnyerte a tetszéseteket!
Remélem visszatértek a következő részre is!
Ölel titeket: Csenge K.

Prológus

Lilly tizenhetedik születésnapján anyja bejelentette, hogy ő bizony depressziós és itt az ideje, hogy élje az életét. Állítását a következő listával támasztotta alá:

1. egész nap a szobájában gubbaszt és vacsoráig ki sem teszi a lábát
2. egyetlen gyerekkori barátját, már több mint egy hónapja nem látogatta meg, ami szerinte felháborító
3. folyton a halálon elmélkedik

Lillyt ez nem győzte meg. Azonban a lánnyal ellentétben a család, a szomszédok, sőt még a város pszichológusa is egyetértett Lilly édesanyjával. Ezért aztán az anyja elhatározta, hogy a lánya igenis élni fog, méghozzá egy hozzá méltó életet. Olyat, amit mindenki megirigyel, és a lánya olyan lesz, akire mindenki büszke lesz. Aztán, ha a búcsúra kerül a sor, mindenki egy olyan lányra fog emlékezni aki tudott élni, boldog volt, mosolygott, segített az embereknek és legfőképp: szerelmes volt. Azonban fentebb említett tények szerint Lilly valóban nem ilyen lány volt. Lilly szeretett a szobájában zenét hallgatni, tévét nézni, olvasni. Szeretett elgondolkozni az élet nagy kérdésein. Szerette a 'miért?' listáját bővíteni nap, mint nap, amin megannyi kérdés volt már felsorakoztatva, de mégsem kereste meg rájuk a választ. Mindig is arra várt, hogy majd magától megleli őket, ahogy az élet hozza, egyik napról a másikra a lista üres lesz. De nem így történt.
Talán a legtöbbször felírt kérdése a következő: "Miért hisz megannyi ember a csodákban és miért várja azt?"
Nos igen. Lilly sosem hitt a csodákban. Persze erről lehetne különböző értekezéseket írni, amit valószínű senki sem fog megtenni, de azt leszögezhetjük hogy kétféle ember létezik. Aki hisz, és aki nem. Lilly az utóbbiba tartozott mindig is.
- Mit szeretnél, mit tegyek?- néz Lilly kérdőn anyjára.
- Azt szeretném, hogy boldog legyél- mondja nyugodt hangon anyja.
- Én boldog vagyok.
- Lépj ki a szobádból, én annyit kérek. Élj! Tudod, hogy bármikor vége lehet- mondja, majd elcsuklik a hangja.- Kérlek hallgass rám.
- Mire gondoltál?
- Menj el egy fesztiválra! Légy önkéntes! Ismerkedj! Érezd jól magad!- mondja Lilly anyukája lelkesen.
Lilly elgondolkozik. Igazából egész jó ötlettel állt elő az anyukája, sőt egyszerűen imádja!
- Hát jó. Még meglátom- mondja Lilly, persze titkon reménykedik benne, hogy anyja nem hagyja annyiban a dolgot és valóban cselekszik az ügy érdekében.
Lilly felsétál a szobájába, majd leül a kanapéra és előveszi egyik kedvenc könyvét.
Pár óra múlja édesanyja kopogása töri meg a csendet Lilly szobájában.
- Gyere be!- kiabál a lány, mire anyja csendben belép a szobába.
- Valóban jó ötletnek tartod?- ül le Lilly anyja a lánya mellé.
- Igen- válaszol a lány mosolyogva.
- Annyira boldog vagyok! Az első ötlet, ami igazán tetszik!- mosolyodik el Jodie.
- A vidámparki látogatás nem volt jó ötlet- rázza meg a fejét Lilly nevetve.- Főleg, hogy a betegségem miatt a legtöbb dologra fel sem ülhettem.
- Bevallom valóban borzalmas volt- vakargatta tarkóját Jodie.- Már írtam is egy szervezetnek, akik fesztiválokra keresnek önkénteseket!- kapja elő telefonját az anya, majd büszkén mutatja meg lányának az oldalt.
- Ez jónak tűnik- biccent a lány elismerően.
Talán egy dolog volt rosszabb az anyukája főzési képességénél. A programszervezési képessége. Ezért még önmaga is meglepődött, milyen simán ment a dolog, sőt a cég boldogan fogadta Lilly jelentkezését.

Kedves ifjú jelentkező!
Örömmel olvastuk jelentkezésedet és bemutatkozó leveledet. Természetesen minden jelentkezőt örömmel fogadunk, hisz amellett, hogy elkél a segítség reménykedünk, hogy szerezhetünk neked egy remek nyári élményt! 
Hamarosan küldünk a megadott címre egy levelet, amiben részletesen leírunk minden információt az önkéntességgel kapcsolatosan.
Ameddig pedig nem találkoznánk veled, kedves újdonsült önkéntes: Kellemes nyarat és várunk sok szeretettel!
Ne felejtsd az önkénteskedés nem csak mások számára okoz örömöt, hanem számodra is!

- Ez remek!- pattant fel Lilly a kanapéról, majd amilyen szorosan csak tudta megölelte édesanyját.- Azt hiszem ez lesz életem legjobb nyara!

Sziasztok!

Ez lenne a bevezető rész, tudom nem lett túl hosszú, de remélem elnyeri tetszéseteket!

Ha elnyerte írjátok le a véleményeiteket, hisz azokat mindig örömmel olvasom!

Remélem visszatértek a következő részre is!

Ölel mindenkit: Csenge K.